Semmit sem lehet igazán végigmondani (hát még végighallgatni!) – akkor már inkább az ellenkezőjével próbálkozom. Keresem a Szükséges Minimumot; a hordozható kivitel-lel kísérletezem. Ennek a törekvésnek anyagválasztási és egyszerű mennyiségi konzekvenciái is
vannak – engem most elsősorban ezek foglalkoztatnak. Terjedelmes,
drága, kényes holminak csupán kínzó hiányát cipelhejük magunkkal
ilyen-olyan számkivettetéseinkkor; a "portable" élmények viszont, az
idézhető dallamok, a felidézhető képek, emlékezetes érintések életünk
fájdalomcsillapítói lehetnek.
Másfelől: ugyan ki tudhatná, nem mondta-e már el első tíz szava között azt a hármat (kettőt?, egyet?), amiért érdemes volt megtanulnia – úgy-ahogy – beszélni? E meggondolás is szerénységre int.
Terjedelmesebb megnyilatkozásaimat úgy tekintem, hogy azokból (idő vagy tudás hiányában) még nem sikerült kihagynom a romlandó fölösleget. Ez a jegyzet is ilyen.
