Meglepetés
2015. május 11.
Nino Rota: A florentin kalap – A
Magyar Állami Operaház énekkari művészeinek előadása az Erkel Színház
büféjében. A május 2-i előadásról KONDOR KATA írt kritikát.
Bevallom,
szenvedélyesen szeretem a ritkán játszott operákat, mindig izgalommal
tölt el, ha egy nem vagy alig ismert művel találkozhatom. Természetesen
ezeknek a daraboknak a megtekintése több rizikóval jár, mint a
klasszikus repertoár valamely alkotásáé, de ha ilyenkor nem is csupa
remekművet láthatunk, a tapasztalat akkor is értékes; egy szerző vagy
korszak új arcát ismerhetjük meg, árnyaltabbá válhat képünk az
operaműfajról, zenéről, színházról. Ez a késztetés vezetett, mikor
beültem a nem elsősorban operaszerzőként ismert Nino Rota A florentin kalap című darabjára, melyet az Operaház énekkari művészei adtak elő.
Rota operája pompás kis vígopera,
fordulatos cselekménnyel, működőképes jelenetekkel, jól eltalált
poénokkal. A francia bohózaton alapuló cselekmény a humor klasszikus
eszköztárának számtalan elemét felvonultatja: szerelmi bonyodalom,
félreértés, személycsere, kínos elszólás; a szálak egyre jobban
összekuszálódnak, miközben a darab ifjú hőse kétségbeesetten hajszolja a
címszereplő kalapot, amelyről természetesen csak a mű legvégén derül
ki, milyen közel is volt mindvégig. A kiváló operadramaturgiához
nagyszerű magyar szöveg is társul: Fodor Ákos fordítása nem pusztán
szellemesen sziporkázó, de a poénok jól érvényesülnek a darabban, már
első hallásra is*. A muzsika elsősorban a jelenetek kacagtató voltát
támasztotta alá, ám gyakran megtoldotta őket néhány jól irányzott,
parodisztikus zenei utalással, idézettel is.
*Kiemelés: szerk.
