Semmit
sem lehet igazán végigmondani (hát még végighallgatni!) – akkor már inkább az
ellenkezőjével próbálkozom. Keresem a Szükséges Minimumot; a hordozható
kivitel-lel kísérletezem. Ennek a törekvésnek anyagválasztási és egyszerű
mennyiségi konzekvenciái is vannak – engem most elsősorban ezek
foglalkoztatnak. Terjedelmes, drága, kényes holminak csupán kínzó hiányát
cipelhetjük magunkkal ilyen-olyan számkivettetéseinkkor; a "portable"
élmények viszont, az idézhető dallamok, a felidézhető képek, emlékezetes
érintések életünk fájdalomcsillapítói lehetnek.
Másfelől:
ugyan ki tudhatná, nem mondta-e el már első tíz szava között azt a hármat
(kettőt?, egyet?!), amiért érdemes volt megtanulnia – úgy-ahogy – beszélni? E meggondolás is szerénységre int.
Terjedelmesebb
megnyilatkozásaimat úgy tekintem, hogy azokból (idő vagy tudás hiányában) még
nem sikerült kihagynom a romlandó fölösleget. Ez a jegyzet is ilyen.
1979
