Fodor Ákos
költő, a haiku-forma kiváló művelője, egyúttal zenés darabok, musicalek, operák
és operettek szövegírója, de fordítóként is dolgozik. 1978 óta tizenegy
verseskötete jelent meg. Az idén második alkalommal átadott ARTISJUS Irodalmi
Díj egyik kitüntetettje.
- 2007. június 22.
Első kötetei
a Magvető Kiadónál jelentek meg, később kiadót váltott s a Fabyennél adja ki
köteteit. Az 1989-es, Magvetőnél megjelent AKUPUNKTURA című kötetet csak
1995-ben követte a LEHET, mely válogatott, örökbefogadott és újabb verseket is
tartalmazott. Miért volt ez a hosszabb (hatéves) szünet?
A
termékenység nem „egyenesvonalú, egyenletes mozgás”. Amikor nincs megformált
közlendőm, remekül tudok hallgatni.
A HASADÓ
ANYAG című kötetben (Magvető, 1982) megteremti Hazafi Verai János alakját s a
neki megfelelő versvilágot. Mennyire fontos Önnek a játék, a más bőrébe bújás,
a tükrök mögé rejtőzés, alakváltoztatási képesség megőrzése és kondicionálása?
A játék
számomra a talán legkedvesebb és legfontosabb tevékenység. Egyébként pedig
Hazafi Verai létező, bizarr élőlény volt, nem én „teremtettem” – én csupán
alkalmilag „fölpróbáltam a bőrét”.
Az ADDIG IS
(Fabyen, 1999) kötete végén szerepel, hogy közel ötven zenés színpadi mű
(musical, opera, operett) szövegét ültette át magyarra. Hogyan került Ön az
alkalmazott irodalom e terepére?
Egy kérdésre
három válasz: 1. Zeneakadémiát végeztem: nem ugrom félre, ha szembejön velem
egy kotta. 2. Szeretem a színházat. 3. A verset és a zenét egypetéjű ikreknek
tartom, „akik”, ha olykor eltávolodnak is egymástól, tudnak egymásról – és
amikor újból találkozhatnak: az nagy és szép öröm.
Az IDÉZŐ
JELEK című kötet Örökbefogadás-ciklusában Stefan Georgé-t, Brechtet és Peter
Hacks-ot találunk, s a HASADÓ ANYAG szövegei között is szerepel egy alkalmazott
grafika (A little help for my friends) című ciklus, melyben a Mandragórához és
Jevgenyij Svarc: A sárkány című művéhez írott dalszövegek és egy Moliére-est
előjátéka kaptak helyet. A(z általam ismert, olvasott) későbbi kötetekben már
nem jelentet meg dalszövegeket, színművekhez írt betéteket, részleteket,
fordításokat. Ezek kiemelésének és a későbbi hasonló „alkalmazott grafikák”
kötetbe nem szervezésének esztétikai, vagy egyéb ítéletek változása az oka,
vagy véletlenszerű a változás; illetve a megsokszorozódott mennyiséggel áll
összefüggésben?
Az utóbbi
tipp „talált”: túl sok lenne már.
Az
AKUPUNKTURA kötet fülszövegében a haikuról ír: „Aszketikus forma, próteuszi
műfaj, eleven mentalitás; időt, teret inkább teremt, mint fogyaszt.” Mikor
talált rá erre a formára?
A haiku
talált rám; haikukat írtam, mielőtt még megismertem volna e forma paramétereit.
A haiku
formájából adódóan is képes a másik, a mindenkori olvasó által kibontandó
tartalmak sűrítésére. Ön, ha lehet, még a forma nyújtotta lehetőségeknél és
kereteknél is tovább sűríti a tartalmat azzal, hogy nem a műfaj hagyományainak
megfelelően a kis természeti képekben felvillanó maradandót ragadja meg vele,
hanem többszörösen áttételes gondolatokat munkál, rengeteg élményből desztillál
tizenhét szótagot. A klasszikus formát ilyen meta-versekben érzi
európaizálhatónak?
Igen.
Számomra a haiku nem valamiféle importált egzotikum, hanem, mint írtam: eleven
mentalitás hordozója.
Számos hommage szerepel a kötetekben, a
forma mesterén, Basho-n kívül megidézi József Attilát, Krúdyt, Adyt,
Pilinszkyt, Szép Ernőt, Weörest, Goethé-t, Petrit, Kavafiszt, Tandorit,
Sappho-t. Költészetében a tiszteletadás gesztusa erőteljesebb, mint az
elkülönülésé, mégis nagyon jellegzetes versvilág az Öné. Kik fontosak az Ön
számára azok közül, akiket nem idézett meg egy-egy hommage erejéig?
 |
| A szerző portréja a Dél után c. kötetről
Fotó: Díner Tamás
|
Mindenki,
akitől valaha is olvastam-hallottam szép és hiteles verset.
A nyelven
túli mögöttes megragadására alkalmasabbnak tartja a sokat elhallgató formát, az
írásjelekbe gyűlő értelmezési lehetőségeket, mint a virtuóz rímtechnikát, vagy
hosszabb egységekben megformált anyagot?
Ha kérdését
jól értem, a válaszom: igen.
Az ARTISJUS
Irodalmi Díj egyik nyertese az idén. Rejtőzködő szerző, nincs kifejezetten
aktívan jelen az irodalmi életben, műveivel jelentkezik inkább; felolvasásokat
nemigen tart, interjúk, beszélgetések sem olvashatók Önnel gyakorta. Tudatos
döntés eredménye ez a rejtőzködés?
Nem
rejtőzködöm – csupán csak nem „villogtatom” személyemet. Ami belőlem érvényes
és közzéteendő, az a szövegeimben található. Színészek, zenészek, táncosok,
illetőleg a mindenféle média-figurák esete lényegében más: az ő produkcióiknak
szerves része a testi jelenlét.
DÉL UTÁN
című kötete egy interjúból kiemelt részletből művé szervezett rövid ars
poeticát is tartalmaz*. Mindig örömmel töltötte/tölti el a lehetséges
sokszínűség gyönyörűsége?
Igen.
Legutóbb az Élet és Irodalomban jelentek meg
versei. Mikorra várható új kötete?
Amikorra
elfogy a legutóbbi is (hiányozni jó!) és amikor majd jelentkezik az újabb:
„készen vagyok!”
Szerző: Györe Gabriella
Forrás:
