Nem tömeg, de végeláthatatlan,
számtalan és széle nincs, se hossza
s nincs köztük kettő, ki egyszerre lépne,
mindegyikük egy-egy világmindenség
nem szorul másra – mást ki nem szorít;
hallatlan léptük minden zajt kiolt,
magába ölelve mind-mind a zenét;
érinthetetlenségüket tapintom,
állandóságuk szélvészében élek:
égek-fogyok, mint áldozati máglya
– döbbenetes Azok Vonulása,
akik szembe többé sose jönnek.
