2013. szeptember 13.

Mesterházi Mónika: FODOR ÁKOS VERSEIRŐL

ADDIG IS. változatok a jelen létre
Fabyen, 1999

Mivel munkám lenne más, belevágok, hátha fordítva is igaz:
KÖZMONDÁS-MÓDRA

Halogass bármit:
munkává válik.

Fodor Ákos nem magát mutatja: bennem olvas (ezért vigyáznom kell, mit beszélek). És olvas a világ elmebajában. Ő a fáradt tükör. Axiómáit magyarázni viccmagyarázat volna. Persze párlat-versei többfélék: van közöttük igazi vicc (Dal-játék), szóvicc (Munkaebéd), gyerekszáj („Szeretsz gondolni? / – én attól majdnem mindig / szomorú leszek!”, Gyerekbeszéd), meglátás („Két méter fölött / mindegy: milyen mély a víz. / – Tudsz úszni, vagy sem”, Axióma), helyzetelemzés („Türelmes szeretnék lenni, de csak / fegyelmezett vagyok”, Dichtung und Wahrheit), a gondolkodás filozófiája („– a rés méretén / múlna, hogy amit látsz: azt / nézed vagy lesed?”, Erkölcsi kérdés), a költészet filozófiája („A rossz kép bezár. Fal és tükör. / Megtorpant és visszavet magadba. / – A jó: kitárt kapu: / szabad járás két Képtelen között”, Képek) – és tiszta költészet. Ezekre gondolok:

ÖREGSÉG (3.)
amikor a szem már inkább látvány
Ezt talán tényleg nem fogom magyarázni. De az Etűd-öt mégis:

ETŰD
Az égen márvány-
erezetté dermedt füst
a szél sírköve.

Az első sorban ott a tér és a súly: levegő és kő ellentéte, a gravitáció hiánya. Másrészt a látvány: a második sor füstje már itt elkezdődik a márvány szóval, még az erezethez el sem ért a szemünk – aztán átlebeg (áthajlik) a harmadik sorba, a szél szóhoz, majd a harmadik sorban a sírkő a márványra visszautalva körbefogja vagy két pillérként megtartja a levegőt. Persze azonosító mondatról van szó: az egy szál igenév is a mozgás végét jelöli: dermedt. Csakhogy mindez meteorológiailag is pontos: a szél elnyugszik, a maradék felhőt már nem fújja el. És (bár lehetett ez a kiinduló versötlet) a csattanó el sem hangzik: itt nyugszik a szél. Lehet, hogy ez csak gyakorlat, etűd, mégis tökéletes. Mellesleg hadd hívjam föl a figyelmet a verscímekre. Minél rövidebb a szöveg, annál fontosabbak lehetnek, lásd Örkény Használati utasítás-át az egypercesekhez. És még egy dolog: az idézés kedvéért néhány verset betördeltem a szövegbe. Holott amennyire a csend versei, annyira kell köréjük a fehér lap: a tér és az elgondolkodni való idő.
Fodor Ákos minden verse a gondolkodás eredménye: a pontosság, a kihagyás, a tömörítés darabjai. Persze mi mást lehetne mondani egy zömében haiku formájú és anyagú kötetről? De mégsem. Mert a klasszikus, tájas haiku teljesen személytelen (Basho–-hangminta), itt ilyen alig van. A személyes hitel, etikai tartás a tartalmuk. A túlsó pont lehetne (a személytelenség felől) a Gyorsleltár kilenc sora (két szokásos haiku között egy konkáv):

GYORSLELTÁR
törttekintetű,
széttártkarú szemüveg;
névre szóló jegy;
néhány fejvesztett hajszál;
zártalan kulcsok;
egy pár szívbeharapó,
árva protézis;
visszhang, szétgyűrűzőben
– nagyjából ennyi.

A tárgyakon, tárgyilagos felsorolásukon átüt a személyes hiány (a személy hiánya), de persze az emelkedett hang oldására ott vannak a fejvesztett hajszálak!
Mi a kapaszkodó abban a világban, amelynek Diagnózis-a a mániás depresszió, ahol számolni kell mások elmebajával (Szociálpszichológiai axióma)? Szerelem, Isten – azonkívül: „Egyensúlyra vágysz? / Támaszkodj egy elképzelt / tárgy árnyékának.” (Axióma.)
Fodor Ákos költészete igazi, tiszta vigasz. Amióta verseit először láttam: mindig ez a prizmás tisztaság, mint itt, oda-vissza, ómegától alfáig, vagy (ahogy jobban kézre is esik) hátrafelé lapozva a hátsó borítón látható alfától a kötetkezdő ómegáig.
A szomorú viszont az, hogy ez a költészet, ez a gondolkozásmód mennyire védtelen. Egyrészt a hangzavarban a költőt nem fűti mindenáron a közlésvágy (– habár…):

3 ŐSZIKE / (HABÁR…)

Ha el-elejt a tollad: bírd ki.
Dalodra olykor légy süket.
– Nem kell mindenből verset írni.
ha már akármiből lehet.
Másrészt bármennyire is kívánatos volna etikai-egzisztenciális üzenete, nem akar irányadó lenni, sőt:

HAIKU-APOKRIF

Nevemben: h a r c o l s z?
olyan, mint ha valaki
azt ordítja: „CSEND!!!”
De ha védtelen, legalább kikezdhetetlen. Mint Arany, akivel – mint (a daltömör) Tandorival és (az induló) Géherrel – üdítő rokonságot tart:

3 ŐSZIKE / (NÉVFORDULÓ)

SOKÁ vagyok ÁKOS?
– tovább leszek áktalan.
(E l ő t t e még számos
lennivalóm h á t r a -van!)

Fodor Ákos verseit tovább szemezhetném, mégis bárki megróhatna, hogy a legjobbakról nem szóltam. Remélem, minél többen lesznek.

Holmi, 2000. május