A Hold forró jegén

Nézz a Holdra:
olyan furcsa-szép,
mint ha félig képzeletből volna!

A Hold: tükör;
benne mind a kép,
amit csak képzelsz, fordítva tündököl!

  

A Holdon minden fordítva van:
ami biztos itt – ott az mind bizonytalan,
a Holdon vacog és dermed, ami ég,
a Holdon tűznél is forróbb a jég,
ott az a nehéz, ami súlytalan,
de egy sóhajtásnak is súlya van!

Nézz a Holdra,
mintha álmodnád:
mintha némasága hozzád szólna.

Lépj a Holdra.
Ez a távolság,
mit lelkünk megtesz évezredek óta.

A Holdon minden fordítva van:
ami biztos itt – ott az bizonytalan:
a Holdon vacog és dermed, ami ég,
a Holdon tűznél is forróbb a jég!

Végre, végre te meg én:
siklunk-botlunk a Hold forró jegén!

  

A Hold tükör, a Hold titok,
amit sose láttál, itt láthatod,
ám e helyen hosszan nem időzhetsz,
mert szived sötétül és hajad ősz lesz!

  

Tükörbe nézni néha kell,
tükörben élni nem lehet:

ne törd, ne rejtsd pincédbe el,
de mentsd ki belőle képedet!  

A Holdon minden fordítva van:
ami biztos itt – ott az bizonytalan:
a Holdon vacog és dermed, ami ég,
a Holdon a tűznél is forróbb a jég!

– Csak egy kicsit még! csak te meg én!
siklunk-botlunk a Hold forró jegén!