Magyar Hírlap (Zsebtükör), 2001. 10. 24.
Ebben a langyos őszben, talán az utolsó pillanatban, mielőtt választási plakátoktól borzongana meg a város, fura dolgok történnek a budapesti Liszt Ferenc téren.
Ebben a langyos őszben, talán az utolsó pillanatban, mielőtt választási plakátoktól borzongana meg a város, fura dolgok történnek a budapesti Liszt Ferenc téren.
Az ember beül egy kávéház teraszára, gyanútlanul sétál a
barátjával, a kedvesével, rendes polgárok módjára, amikor hirtelen, de anélkül
hogy a legkevésbé fölkészült volna rá, el kell gondolkodnia. De nem ám úgy
magától, hogy na, én most elgondolkodom, vagy hogy a társa mondott volna valami
elgondolkodtatót, hanem - mondjuk meg őszintén - kényszer hatására. A Liszt
Ferenc tér lámpavasaira valakik táblákat szereltek föl, amelyek, miként a
televíziókban kiírni szokták, alkalmasak a rend és nyugalom megzavarására.
Először is, nem plakátok, ami már önmagában érthetetlen. Nem reklámoznak
mosószert, csokit, cipőt, mobilt, holott közérthető, magyar szavak vannak
fölírva rájuk. Még csak azt sem közlik, hogy "Ha áram van, minden
van", ami pedig már a lét olyan kérdéseibe hatol le, hogy az ember két
buszmegálló között is képes meditálni rajta, míg végül föladja, mert a
"minden" metafizikai értelmezése közben elfelejtene leszállni.
Nem kertelek. A pesti Liszt Ferenc tér sárguló lombjai alatt olyan föliratok
virítanak, mint hogy:
"CIVILIZÁCIÓ
Forgóajtó áll
a sivatagban. Aki
kikerüli: nincs."
a sivatagban. Aki
kikerüli: nincs."
Vagy:
"MŰHELY-HAIKU
Talán hozzá se
nyúlj. Csak nézd és nézd, míg csak
gyönyörű nem lesz."
nyúlj. Csak nézd és nézd, míg csak
gyönyörű nem lesz."
Vagy:
"AXIÓMA
A szeretésen kívül
minden emberi
tett: romépítés."
minden emberi
tett: romépítés."
Vagy:
"JÁTÉK-SZABÁLY
Mihelyt csatának
tekinted az életet:
el is vesztetted."
tekinted az életet:
el is vesztetted."
És így tovább.
Ha pedig valaki nem csak fölfelé bámul, akkor apró táblákon azt is
elolvashatja, hogy amit lát, azok "ARCHAIKUs őszi pillanatok október
19-étől november 4-éig. Budapesti őszi fesztivál." Továbbá, hogy "az
Artpool Művészetkutató Központ tizedik szabadtéri táblakiállításán a művészi
haiku XVII. századi megteremtőjének és legnagyobb mesterének, Matsuo Bashónak
őszi verseit Fodor Ákos fordításában együtt olvashatjuk a verseket fordító
költő XX. századi haikuival". Néztem. Olvasták. A klasszikus, őszi
haikukat is, de főképpen Fodort. Farmeres, bőrdzsekis srácok olvasták föl
hangosan egymásnak, mert míg egy tábla egyik felén mondjuk az állt, hogy
"Végy egy Ezt-vagy Azt / emeld föl a szívedig / s vigyázva tedd le.",
addig a másikon esetleg épp a HAIKU címe: "Lábam előtt ült / egy madár,
majd felröppent - / Nehezebb lettem." És jöttek más fiúk és lányok és nők
és férfiak, és akadtak ugyan, akik a vállukat vonogatták, de a többség
olyanokat mondott, hogy "Ez marha jó!", "Hú, ebben benne van
minden!" "Várjatok már, a többit is olvassuk el!"
Ami jelezheti azt is, hogy a haiku a költészet sms-e, hogy Fodor Ákos nagyon jó
költő, de jelezhet valami veszélyesebbet, mondhatni a közrend ellen irányulót
is.
Ezek a sorok hangulatkeltésre alkalmasak. Ilyesmit ugyan Mikola miniszter
szokott mondani, amikor lerongyolódott kórházak panaszkodnak, csakhogy ha ő
mond ilyesmit, az már eleve kétségbeejtően mikolás. És vannak még orbános,
kövéres, torgyános, csurkás mondások - teljesen mindegy. Amint az is mindegy,
hogy szavaikat festékszóróval fújják a falra, plakátra írják föl vagy
mikrofonba mondják, mert mindegyik arról ismerszik meg, hogy már régen nem
késztet gondolkodásra. Amiből, egy idő után akár arra lehet következtetni, hogy
gondolkodásra nincs is igény, a nép dáridós, tűzijátékos, kézcsókos,
zászlóátadásos, jó kezekben van ismét. Hogy haikura, Fodorra, művészetre,
gondolkodásra éppúgy immúnis, mint a lépfenére, ha időben fölismerik a bajt.
Hát, csak ezért mondom, hogy jó lesz odafigyelni a Liszt Ferenc térre. A
fölemelt fejekre. A töprengő arcokra, amint fölszabadulnak, elmosolyodnak,
kövértelenednek, mikolátlanodnak. Az ellenőrizetlen, kiirthatatlan értékekre.
Az elburjánzó civil gondolatokra.
A cikk a következő esemény kapcsán íródott:
ArcHAIKUs Őszi Pillanatok
Az ArcHAIKUs Őszi Pillanatok című kiállításra 2001. október 19.
- november 4. között, a Liszt Ferenc téren (Budapest, VI. Liszt Ferenc tér 10. I.
em.) került sor.
Az Artpool tizedik szabadtéri kiállításának tábláin
a művészi haiku 17. századi megteremtője és legnagyobb mestere, Matsuo
Basó őszi verseit Fodor Ákos fordításában (14 haiku) lehetett olvasni a
verseket fordító költő haikuival (14 × 2 haiku).