Belső csönddel, tárgyatlan várakozással, békességre törekedve – vagyis éppen úgy, ahogyan az év, az élet minden egyes napjára. Nincs "dátumérzékem". Testben-élő szeretteimet sem évfordulók, születés- és névnapok alkalmából köszöntöm és köszönöm meg, hanem mindig: bármikor, amikor csak tehetem. Minden nap: ünnep, amikor képesek vagyunk adni-kapni és megcsodálni élet, szeretet, születés és halál titkait, ajándékait. Fásult szíven, zsibbadt agyon, rozsdáslakatú lelken semmiféle naptár lapozgatása nem segít.
Zavartan és szánakozva nézem az elgépiesedett és elüzletiesedett karácsonyi szokások áldozatait – akik egyszersmind tettestársak is abban, hogy a kultusz kampánnyá züllik, évről évre. Az ötletszegényen, pénzszűkében és elgyötörten kapkodó-görcsölő embereket, akik, mire odaroskadnak az ünnep helyszínére: már összemaszatolták, elkótyavetyélték, megbántották az ünnep lényegét önmagukban és maguk körül. Kár.
Jézus az élet minden áldott napján megszülethet bennünk, ha igazán szeretnénk, ha készülünk rá, ha fogadjuk: belső csönddel, tárgyatlan várakozással, békességre törekedve. – Még karácsonykor is.
Expressz Ráadás, 1995. december
