régen túlbukott már okán, túl tárgyán, önmagát
felejtve szól, szól, úgy könyörög, hogy már csupán
megbánthatná akármi meghallgattatás,őrjöngve
kér és kér és kér és
immár maga a célnélküli vágy, mely nem akar
és nem tud sem kielégülni, sem feladni.
Alhatatlanul, ébredhetetlenül
hallom és hallom
