(Kép és szöveg) |
Ugye, minden ismerős? A szél, a fény, a cipőt nyaldosó hullámok, az illatok... A Fotográfus nagy mutatványa, hogy mi is állhatnánk ott a kedves kutyák mellett a parton, egyszerre befogadva mindazt amit a tenger adhat jókedvében: békét, fényjátékot, ritmust, tüdőt feszítő sós levegőt, és a szelet, amely a füledbe súgja Fodor Ákos Példa című versét:
"Ahogy a tenger ír a fövenyre:
írja-törli, írja-törli
mindig ugyanazt
írja-törli, írja-törli
mindig ugyanazt
– sosem ugyanúgy."