Legalább annyira szeretnék meghalni,
mint amennyire nem:
ideköt szeretet, feladat s pár holmi,
ám feszül kötelem.
Feszülnek-pattognak kötelem rostjai
– vesztés ez, vagy nyerés?
A végső szakítást melyik szál mondja ki?
Itt megtorpan az ész.
Az-e, mely túlsoknál-több bántást elviselt:
tékozló terhelést?
Vagy, amely nem ismert kudarcot, csak sikert
s e rész Egész-t emészt?
Annyira szeretnék föladni, feledni,
mint amennyire nem:
megköt még szeretet, megszokás, ilyesmi,
– ám feszül kötelem.
