A JAZZ arab szó, flamand szó, japán, jiddis, joruba, nyenyec
szó, magyar szó – még az angolszász nyelvűek is értik;
a JAZZ nem szó: mentalitás. Annak átélt tudása, hogy a
Teremtés „alapdallamai” adottak és gyönyörűek, hibáikkal-többek a tökéletesnél,
s hogy minden emberi mű ezek variált ismételgetése, újrasimogatása,
alázatos/önérzetes meg- és megszólaltatásuk mindenkor egyetlen és
visszahozhatatlan ünnepe – mindig ismerős és mindig hasonlíthatatlan öröm;
a JAZZ nem csupán mentalitás. Életminőség. Szabad és jóra
való emberek közös játéka. Intim: tehát kollektív
– mint a beszélgetés, mint a szeretkezés. Soha és semmi esetre sem
hierarchisztikus és magányos, mint a futballmeccsek, vagy a tömeggyűlések.
A JAZZ persze több, mint életminőség: zene.
A JAZZ persze jóval több, mint zene: minden művészet
életlehetősége, életmódja, eleven közege;
a JAZZ témái
elveszíthetetlenek, adottak és kötöttek – tartalma
szabad, örök-új és veszendő;
egyetlen élet sem „eredeti”: Valamennyi Variáció-Példánya ezért egyetlen, szeretetreméltó és
hibáival-több a tökéletesnél. – Az élet megkapóan JAZZ-szerű
Megjelent a Jazz c. kötet
(1987., Magvető Kiadó)
fülszövegeként
