Jónás Tamás költő, bár nem híve a műfajnak, eddigi első és utolsó
haikujával ("égen kerekebb / a hold mint az elmében: / szégyen
szeretet") megnyerte a 2007-ben a KönyvesBlogon Feldmár András által
meghirdetett haiku-pályázatot.
*
Magyar Narancs: Milyennek látod a kortárs magyar haiku műfajt?
Jónás Tamás: Én nem látom a kortárs magyar haikut. Illetve látom:
Fodor Ákosnak hívják. De meggyőződésem, hogy Fodor Ákos sem azt adja
vissza, amit adhat - vagy inkább: adhatott - a japán kultúrában a forma,
de kifacsar mindent a formából, amit magyarul és európai okossággal
lehet. Úgy sejtem, hogy a haiku eredetileg nem okos, hanem ihletett,
mély értelmű, meditatív mélységekből szóló lelki miniatűr volt,
nagyjából olyan hatása lehetett, mint ma egy pohár erős pálinkának. És
hogy elsősorban nem forma volt, hanem forma és tartalom olyan
összekapcsolódása, amelyhez talán a legokosabb a mi terjedelmesebb
szonettünket hasonlítani. A szonettnek is nagy, kicsit unalmas divatja
volt és van ma is.
 |
| Kép |
MN: Lehet egyenértékű egy szonett egy haikuval?
JT: Az én szememben nem. De majdnem biztos, hogy találhatunk
olyan erényeket, amelyeket - nem kis erőszakkal - mérhetővé
egyszerűsíthetünk, és akkor készíthetünk muszáj-ranglistát. A
kultúrákból, legyünk őszinték, nincs kiút: egy európai kultúrában
nevelkedett versolvasónak sosem mond annyit és úgy egy zseniális haiku
sem, mint akár egy közepesre sikeredett szonett.
MN: Miért foglalkoznak itthon is ennyien a haikukkal? A
KönyvesBlog haikupályázatára is rekordszámú hozzászólás érkezett annak
idején.
JT: A legfőbb okát abban látom, hogy a haiku könnyen keltheti az
elegancia látszatát. Rövid, gyors, okos - és mostanában mi is rövidek,
gyorsak, okosak szeretnénk lenni. Sajnos. A rekordszámú hozzászólásról
nem tudok, de könnyen elhiszem - a haiku olyan lehet, mint a
szeretkezés: mindenki azt hiszi, tud valamit róla, amit más nem.
MN: Bagatellizálhatják, lealacsonyíthatják az "amatőr", "disznó" haikuk a műfajt? (A haikupályázat második helyezettje ez volt:
"Seggem vad szőre / leng a fing viharában / a tököm mögött.")
JT: Általában nem hiszek abban, hogy bármi árthatna formának,
nyelvnek - egyedül a hamisítás rondíthatna bele a képbe (ha ez
zseniális, talán még ez sem baj), de egy közönséges ráírás, kisajátítás,
lopás nem. A versek, versformák, témák afféle utcalányok: minél nagyobb
a forgalmuk, annál jobb. Abban azonban komolyan kételkedem, hogy mai,
modern, érvényes üzenetei lehetnének a haikunak számunkra, mai
magyaroknak. Fodor Ákosnak van egy, talán a legtöbbet idézett haikuja,
ami kitűnő választ ad erre az aggodalomra is. Az a címe, hogy Három negatív szó,
és így szól: "nincs / semmi / baj". A haikuval sem. S végül is azzal
sem, aki használja. De ha valaki nagyon rácuppan, érdemes belőle
kigyógyulnia.
Szerző: Kovács Bálint
Magyar Narancs, 2009/41. (10. 08.)
