Testvérkénk-társunk az Állat.Szavak nem rejtik szívét;
fáj neki mindaz, mi fájhat
s nem tartja rútnak, mi szép...
Melegét testünknek adja,
ha szívünk nyújtjuk felé
– gőgös álarcunk ledobva
álljunk az Állat elé!
Ugat, nyávog béget, röfög
– minden hang jobb, mint a szó,
lehet érett, vén, vagy kölyök:
köztük egy sincs áruló.
Hallgasd újra, újra, újra s újra
azt, hogy miről beszél:
azt csicsergi, bőgi, búgja:
szeret élni, míg csak él!
Tanít és táplál az Állat,
lehet érett, vén, vagy kölyök:
köztük egy sincs áruló.
Hallgasd újra, újra, újra s újra
azt, hogy miről beszél:
azt csicsergi, bőgi, búgja:
szeret élni, míg csak él!
Tanít és táplál az Állat,
megvéd és játszik velünk;
nem dühös ránk, hogyha fáradt
s nem ismer erényt, se bűnt.
Kéri az egész szívünket,
ám sosem herdálja el;
öl, hogyha kell – de nem büntet,
s háborút sosem visel.
Ugat, nyávog béget, röfög
nem dühös ránk, hogyha fáradt
s nem ismer erényt, se bűnt.
Kéri az egész szívünket,
ám sosem herdálja el;
öl, hogyha kell – de nem büntet,
s háborút sosem visel.
Ugat, nyávog béget, röfög
– minden hang jobb, mint a szó,
lehet érett, vén, vagy kölyök:
köztük egy sincs áruló.
Hallgasd újra, újra, újra s újra
azt, hogy miről beszél:
azt csicsergi, bőgi, búgja:
szeret élni, míg csak él!
Ugat, nyávog béget, röfög
lehet érett, vén, vagy kölyök:
köztük egy sincs áruló.
Hallgasd újra, újra, újra s újra
azt, hogy miről beszél:
azt csicsergi, bőgi, búgja:
szeret élni, míg csak él!
Ugat, nyávog béget, röfög
– minden hang jobb, mint a szó,
lehet érett, vén, vagy kölyök:
köztük egy sincs áruló.
Hallgasd újra, újra, újra s újra
azt, hogy miről beszél:
adjon hálát, leborulva
aki él, amíg csak él...!
lehet érett, vén, vagy kölyök:
köztük egy sincs áruló.
Hallgasd újra, újra, újra s újra
azt, hogy miről beszél:
adjon hálát, leborulva
aki él, amíg csak él...!
