Fodor Ákos: EZ MÁR AZ

                      a soványság, amire
büszke lehetek, ez már az enyém,
ezt megszereztem s elsajátítottam,
agyafúrtan vészelve át s kijátsztva
a kapott javak adott voltának
kényszerítő tényszerűségeit;
                                          kiemelve
belőle magam, rátekintve – de nem
túl messziről – úgy találtam: ezzel
akár egy életet leélnék, olyan
kedves nekem –
                     – és valóban, sosem
hagyjuk el egymást, asztalnál, sem ágyban.