Állok. Akárhol.
Mindenütt: kényelmetlenül.
Nem illek oda.
(Ha szólítanak, megyek.
Ez valamivel jobb – átmeneti
jellegénél fogva, hisz épp csak átmegyek: nem lehet
igazán hosszasan szem előtt menni.)
továbbá: egészen rendkívüli
lassúsággal (talán csak a
– jól bevált, használjuk! –: fű
növéséhez
hasonlítható
tempóban) haladhatok,
mert ami ennél sebesebb, az már szelet kavar
és e világ szele hihetetlenül hideg.
Nekem. Hideg is? szélörvény is? kész megfázás
(az embernek) tehát: a fűhöz tartsuk
magunkat – de semmi versengés ám! a fűvel se!
merthogy (m. f.:)
hideg van
(lent is)
