2016. május 16.

Fodor Ákos: IDÉZŐ JELEK, fülszöveg


Semmit sem lehet igazán végigmondani (hát még végighallgatni!) akkor már inkább az ellenkezőjével próbálkozom. Keresem a Szükséges Minimumot; a hordozható kivitel-lel kísérletezem. Ennek a törekvésnek anyagválasztási és egyszerű mennyiségi konzekvenciái is vannak engem most elsősorban ezek foglalkoztatnak. Terjedelmes, drága, kényes holminak csupán kínzó hiányát cipelhejük magunkkal ilyen-olyan számkivettetéseinkkor; a "portable" élmények viszont, az idézhető dallamok, a felidézhető képek, emlékezetes érintések életünk fájdalomcsillapítói lehetnek.
    Másfelől: ugyan ki tudhatná, nem mondta-e már el első tíz szava között azt a hármat (kettőt?, egyet?), amiért érdemes volt megtanulnia úgy-ahogy beszélni? E meggondolás is szerénységre int.
     Terjedelmesebb megnyilatkozásaimat úgy tekintem, hogy azokból (idő vagy tudás hiányában) még nem sikerült kihagynom a romlandó fölösleget. Ez a jegyzet is ilyen.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése