2016. május 17.

Fodor Ákos: RONDÓ



                                           a r r a gondolok: igencsak irigyeltem
                                           a vízen üldögélő sirályokat, ahogy a hal-, és madár-lét
                                           megfoghatónak tetsző határvonalán
                                           olyan természetesen ringatóztak, mint maga
                                           a
nevezzük így határvonal. (Némelyik
                                           épp startolt ill. landolt, heves szárnyberregtetéssel,
                                           ám az alaphelyzethez képest az ilyesmi csupán
                                           alkalmi akció volt s hamar túlestünk rajta; közben
                                           se zavarta meg a hullámzó nyugalmat.)
                                                                                                         A  d o l o g
                                           természetéből adódóan, sohasem volt két sirályfej egy-
                                           magasságban (miközben helyzetük
a hűsölés nyugalma
                                           e váratlanul meleg, szelíden villámló fényű
                                           őszben
kétségkívül egy-magasságú volt) és ez csupán
                                           annyit tett, hogy a nyugodt folyó legkisebb hulláma is
                                           sirályba-öltözötten játszhatta (eképpen láthatóvá
                                           lett) tisztes kis szerepét
mert, valljuk meg, különben
                                           gyilkos, toronymagas, bőgve-zuhogó legyen a hullám,
                                           ha azt akarja, hogy észrevegyük.
                                                                                                És közben persze
                                           a villamos is haladt a maga szögletes-lármás
                                           módján és én is üldögéltem rajta a magam módján; a milyen-,
                                           és milyen-létnek ugyan mijén? s hogy mindez
                                           a folyóéval egy irányban történt, vagyis az, hogy
                                           egyfelé menet hagytuk el egymást: a legeslegszomorúbban
                                           a r r a  gondolok



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése