fülem zugai zúgnak-búgnak,
orrom hegyes, hideg,
nyelvem görcs-merev,
ajkam fekete lesz
s orcáim petyhüdöttek;
szájam torzan vigyorog,
nyálam rajta kicsorog,
hajam égnekmered,
szivem ugrál-remeg,
kezem is reszketeg,
lábam is megmered:
a Halál rámtalál
s Szent Mihály lova már a kapumban áll;
akkoron majd, általkelve
ágyból deszkapadlóra,
padlóról koporsóba,
koporsóban ravatalra,
ravatalról mély verembe
s dombot is halmoznak erre;
lesz bár így Föld terhe orromra-tornyozva:
már fittyet hányok Minden Földi Dolgokra!
(Ismeretlen szerző, XIII. század)
Fordította: Fodor Ákos
