 |
| Odüsszeusz hazatérése (C.G.Heyne) |
fúrt agya gépi tökélyét megveti, unja már.
Istenek, isteni nők, hullák, családok,
tengerek és hajók?
Kép, kép, kép.
Megfogható
a borostömlő hűs bora, a sercegve sülő hús,
egy egy rég behegedt sebhely a testen itt-ott
(továbbá egy hatalmas kacagás az egész,
monstruózussá nőtt, kis-szabású kalandon:
férfikorán.)
Az alkony, a győzhetetlen
tücsökcirpelés, a fáradtság, meg a fekhely:
az valami. Az igaz. Meg az, ha zsibbad a lába.
Vén, Hazudós Vakond! Sose lelhetsz már a nyomára.
