2016. augusztus 28.

Fodor Ákos: ODÜSSZEUSZ RÉVBE ÉRT

Odüsszeusz hazatérése (C.G.Heyne)
Mikor? hol? mindegy. A földön. Akkor. Sós víztől, sós vértől egyként émelyeg;
fúrt agya gépi tökélyét megveti, unja már.
Istenek, isteni nők, hullák, családok,
tengerek és hajók?
                              Kép, kép, kép.

                                                      Megfogható
a borostömlő hűs bora, a sercegve sülő hús,
egy egy rég behegedt sebhely a testen itt-ott
(továbbá egy hatalmas kacagás az egész,
monstruózussá nőtt, kis-szabású kalandon:
férfikorán.)
                   Az alkony, a győzhetetlen
tücsökcirpelés, a fáradtság, meg a fekhely:
az valami. Az igaz. Meg az, ha zsibbad a lába.

Vén, Hazudós Vakond! Sose lelhetsz már a nyomára.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése