2016. augusztus 29.

Halmai Tamás: Az olvasás alkímiája - öt Fodor Ákos-vers

 
1.
Szép Ernő – visszhang
Végy egy Ezt-vagy-Azt,
emeld föl a szívedig
s vigyázva tedd le.
 


2016. 06. 24.
HOZZÁNKVALÓK

Mintha receptet olvasnánk: „Végy egy…” De nem „recept”-e minden műalkotás, mely életünk összetevőiről állít valami hallatlant?

Az „Ezt-vagy-Azt” jámbor esetlegességébe, a nagybetűk révén, a kiemelt figyelem komolysága vegyül. Az „emeld föl a szívedig” liturgikus parafrázis: a sursum corda (’emeljük fel szívünket’) misei szakaszát fordítja ki, a szakrális aktust a (tárgyi) környezetre írva át. – Azaz a teremtményi kiválasztottság tudatát a minden s mindenki kiválasztott misztériumában oldva föl.
S mi a teendő a szívig fölemeltekkel? Jószerével semmi („vigyázva tedd le”). Hiszen megtettük a legtöbbet: bensőnkbe invitáltuk jelenlétüket; társainkként ismertünk rájuk. Ami ennél több lenne, azzal létükbe avatkoznánk, illetéktelenül emberien. (A Szép Ernő-i, gyermekien gyöngéd tapintat nem támogat efféle ambíciót.)

Írhatnánk, hogy Fodor Ákos itt a mindent s mindenkit megillető tisztelet gesztusába csomagol egy elemibb léttörvényt: a minden a helyén van istenélményét. – De bármely tudálékos közelítésnél szebben olvassa e verset három társa: „Minden s mindenki legyen / éppen olyan: amilyen” (Üzenet). – „Ne habozz: akit, / amit, amint megláttál: / azonnal hagyd úgy(Tanács). – „segíts mindennek / olyannak lennie, mint / amilyen úgyis” (Gyakorlat).