Talán sosem volt ilyen nehéz bevezetőt írnom egy beszélgetés elé.
Mondjam el rajongóként, hogy évek óta nincs nap, hogy ne olvasnék el
legalább egy Fodor Ákos verset? Vagy legyek érzelgős, és valljam be,
nemcsak tiszteltem, de szerettem is őt, igaz a távolból, mert nem az én
barátom volt, hanem a férjemé, és hogy ilyen szép, tiszta és nemes
barátságot nem tudom, láttam-e már testközelből? Vagy pufogtassak üres
közhelyeket, hogy űrt hagyott maga után, amikor meghalt…? Nem teszem,
Fodor Ákoshoz méltatlan lenne. Inkább csak azt írom: boldog voltam és
szomorú is egyúttal, amikor leültünk Hédivel a férjével egykor közös
törzsasztalukhoz, és én ülhettem Ákos helyén. Ma öt éve, hogy elment.
Kurucz Adrienn interjúja Podonyi Hedviggel. WMN, 2020. 02. 21.
